JÓ SZÓ
április 20th, 2010Milyen kevéssel beéri a golfedző. A legnagyobb fizetség az elismerés és a hála munkámért. A pénz, a golftudásért kapott fizetés az üzlet része. A jó szó azonban a prémium. Amerika messze van és a messziről jött ember azt mond, amit akar. De a hatvanöt éves mesterem, Garry Hopkins a mai napig lehajol még a juniorkorú tanítványa elé is felrakni a tee-re a labdát. Az ok nagyon egyszerű. A golfedző alázata, a munka oldaláról való közelítés átragad a tanítványra. Azt a labdát, amit a golfedző szakmányban hajolgatva tesz a pöcökre, azt nem illik csak úgy leseperni, odasuhintani, meglegyezni. Arra oda kell figyelni.
A hétvégén sok telefont kapok a golfozóktól. Tanítványaim hívnak a szombati és a vasárnapi versenyek után. Beszámolnak élményeikről. Megbeszéljük milyen sikerei voltak és mi nem ment annyira. Az egyébként rövid és tényszerű beszélgetések már önmagukban pedagógiai hatásúak, mert a kibeszéléssel, az átgondolással már a helyes tanulási folyamatra tértünk. A legközelebbi óránkon nem a sötétben tapogatózunk, hanem célirányosan javítunk.
Nem volt az rég, hogy magam is amolyan hétvégi vándor golfozóként jártam versenyről-versenyre és nagyon értékeltem az edzőm érdeklődését. A hazai tapasztalatom az volt, hogy csak egy golftréner nem vette zokon, ha verseny után elmeséltem friss élményeimet. Volt olyan, aki azt mondta, hogy ez nincs benne a szolgáltatásába és volt olyan is, aki azt mondta, hogy majd megbeszéljük a következő fizetős találkozásunkon. A pénz ugye fontos dolog, de én azokat a szolgáltatókat szeretem, ahol el is felejtem, hogy üzletben vagyok és az éttermi pincér, a fodrász, a taxis nem csak a pénzemért körültekintő velem.
A golfedzők is rosszul élik meg, ha a tanítvány szolgáltatót vált. Érzékenyek, különösen, ha ígéretes fiatal tehetségről van szó. Mert azon túl, hogy ott a szülők kétszeresen is szívesebben finanszírozzák a gyereket, mintha magukra költenének, amolyan referencia értéke van, kinek milyen eredményt ért el a golfozója. A legnagyobb elismerés a hűséges tanítvány, mert ő visszaigazolja az őszinte értékarányos szolgáltatást és telefonjaival, különösen, ha hálásak a szavai egy-egy versenygyőzelem után még én is lelkesebb leszek. A legalább egy évtizede oktató golfedzőtől nem azt szokták kérdezni az USA-ban, hogy hány tanítványa van, hanem, hogy hány scratch (nullás hendikepes) golfozót nevelt. Két éve dolgozom és ez a mérce valóban nem könnyű. Tóth Janón, Palanszki Benjin, Morozov Misán és Kővári Danin kívül hirtelen nem jut eszembe olyan fiatal, akit magyar vagy Magyarországon dolgozó edzők toltak el a nulla közeli játékhoz.






